2014. augusztus 12., kedd

Keresztényüldözés kell az egységhez?

Most, csak hirtelen ötlettől vezérelve ragadtam klaviatúrát. A napokban elérte a nyugati sajtót is (illetve az inger küszöbét), az a megdöbbentő hír, hogy a szír és iraki keresztények egyes helyeken, rettenetes üldözésnek vannak kitéve, tömegesen végzik ki, fejezik le, feszítik keresztre őket, ahol a szélsőségesek megvetették a lábukat. Ettől a rémségektől, állítólag még a gyerekeket sem kímélik. Sajnos az iraki helyzet csak egy szelet, a világ kereszténységében. A keresztények körülbelül egynegyede él olyan békés társadalomban, ahol nem kell üldözéssel szembenéznie, egyenlőre.
Forrás: hetek.hu


Miközben mi a nyaralásunkkal vagyunk elfoglalva, nézzük a felhőket, időjárás jelentést, hogy vajon holnap fürdeni megyünk-e, vagy inkább kirándulunk, addig testvéreink ezrei rettenetes borzalmakkal néznek szembe. Az még hagyján, hogy ők, de a kis gyermekeik is, akik árván maradnak, vagy apa nélkül, aki nem jön mert a feje ki van tűzve egy karóra a főtéren(ez nem túlzás!). Ők talán éppen valami tömegszálláson, menekült táborban húzzák meg magukat, rettenetes félelemben. Ezek a borzalmak nem valami extrém ritkaságok, hanem, ma tömegesek. Nem ragozom tovább, az internet világában nem nehéz informálódni, (például, itt és itt).

Arab "N" így jelölték meg Irakban
a keresztény otthonokat
Attól tartok, hogy az "N" betűs szolidaritási akció, messze nem fogja elérni a célját (sőt, ma már, pont az ellenkezője látszik, sikerült ki irtani, teljesen elüldözni a keresztényeket bizonyos iraki területekről) mert, egész egyszerűen a világ azon a felén nem a nyugati demokrácia szerint gondolkodnak. Nem számít a szolidaritás és a jelentős társadalmi támogatottság. Lazán kivégzik a másként gondolkodót, de még a gyanú is elég. Ez még hagyján, hanem felhasználva a modern technika és internet világát, az elnyomók véres kivégzések tömkelegét teszik fel az internetre, vagy levágott fejekkel pózolnak, ezzel is megfélemlítve és pánikot okozva. A nyugati demokrácia, immár kezd megdöbbenni, azon a brutalitás özönön, ami most kezd széles körben ismertté és az internet miatt, nagyon is nyersen, horrorisztikusan megjelenni. A fasiszták és kommunisták, valamint más diktatórikus rendszerek, háborús felek is, rettenetes tömegmészárlásokat hajtottak végre, de van ma egy különbség, hogy régebben álcázták a gyalázatos népirtást (vagy legalábbis megpróbálták), míg ma ezek, videó felvétele és kitevése az internetre, részei a megfélemlítés eszközének, valamint ez üzenet is: te sehol nem lehetsz előlünk biztonságban!  -  és valóban, lehet, hogy tényleg ide is elér az üldöztetés előbb, utóbb. Mert miért lenne az én generációm, vagy a következők valamelyike, kivétel, amikor a többséget üldözik?

Egy-két tanulság ötlik most az eszembe: vajon most, akik meghalnak a hitükért, Isten előtt számít az ő dogmatikai nézetük? Vajon nem úgy van, hogy ez a jóléti kereszténység luxusa? Számít, hogy valamely katolikus egyházhoz, vagy, valamely protestánshoz tartoznak? Mi itt a jólétben, kegyetlen elméleti harcokat vívunk egymással, ki-ki a saját felekezetében, teológiai nézőpontjából kritizálva a másikat, megkérdőjelezve egymás hitének a valóságát is. Éppen a napokban olvastam(itt, itt és itt), hogy egy neves amerikai evangéliumi tesó, szentlélekkáromlással hozta összefüggésbe a karizmatikus táborhoz tartozókat. Nem az döbbent meg, hogy a szesszacionistáknak vannak vitáik a kontinuistákkal (csodás kegyelmi ajándékok ideje lejárt, vagy folytatódik), hanem a vita eldurvulása a probléma, amikor az egyik keresztény a másiktól egyáltalán az örök életet is elvitatja. Vagy: "én az igaz evangéliumot vallom, de te a hamisat" - jó lehet, én is, és a másik is, az élő megváltó Úr Jézus Krisztusban hiszünk. Mintha az evangélium, pusztán egy teológiai rendszer lenne - de nem az! Hanem egy személy, Jézus Krisztus és az Ő megváltói munkája. Van ennek értelme? - mármint az ellenségeskedésnek. Tényleg így kell nekünk élni a keresztény világban, bántva egymást, sarat dobálni (magamnak is mondom), amikor a többség, ráadásul mérget vehetek rá, hogy teológiai értelemben nagyon nem az én felfogásomat követő testvéreim az életüket áldozzák, vagy válnak hontalanná, jobbik esetben is állandó bizonytalanságban és a bármikor bekövetkező rémségek árnyékában élnek? Vajon nem kiált felém Isten, hogy állj! Én elfogadom őket, te miért nem? Sőt, ők sokkal többet és értékelhetőbbet tettek, mert szó szerint az életüket adták értem - mondhatja az Úr.

Attól tartok, hogy egy napon sírni vagy nevetni fogunk magunkon, de inkább sírni fogunk a saját szűk látókörű butaságaink miatt. Erősebben fejezem ki magam: megleszünk ítéltetve a biblikusnak tűnő igazsághajszolásunk, de a valóságban gyűlölködő, egymást kirekesztő teológiai sovinizmusunkért. Mert nem az a kérdés, hogy elméletben teológiai értelemben, ebbe, avagy abba a fiókba tolom be magam és másokat, hanem mire megyek a gyakorlatban, amikor valóságos tettekben mérve elfogadva, szeretnem kéne a testvéremet?

Gulácsy Lajos
Forrás: reformatus.hu
Az előző posztomban utaltam nagymamám testvérére Gulácsy Lajos bácsira, akivel néhányszor találkozhattam is, hallgatva az ő, igen mély hitéből fakadó bizonyságtételeit. Akit fiatalon elhurcoltak  egy szibériai szovjet lágerbe, azért mert lelkészként, de engedély nélkül prédikált. Egy valami igen megütötte a fülemet, hogy azokban az években a lágerben semmilyen felekezeti vita nem volt. Amikor Sztálin halála után némi enyhülés volt a fogságban, akkor együtt úrvacsoráztak a különböző felekezetű elhurcoltak, persze titokban, és bor helyett, vízzel. Egység volt, semmi teológia különbség nem jött elő, de amikor ki-ki visszakerült a saját környezetébe, akkor sajnos folytatódtak azok a felekezeti viták, melyek a fogságban megszűntek. Nos, bizarr a következtetés, mikor egyek igazán a keresztények? Amikor erős üldöztetést élnek át. Mert akkor mindenkit megérint az örömteli, de mégis félelmetes igazság, hogy ők testvérek, de a világ szemetei is, akiktől meg akarnak szabadulni. Komolyan, amikor sorba fektetnek, hogy kivégezzenek még egy tucat kereszténnyel, számít, hogy mi a másik teológiája? 

Attól tartok, hogy nem a valóságban élünk, nagyon sokan. Olyan dolgok kötnek le, húzok képzeletbeli határvonalat testvér és testvér közé, magam és a másik közé, amely Isten előtt nincs is.
Foglalkozzak nyugodtan nehéz teológia kérdésekkel, beleáshatom magam az elméletekbe, követhetek általam jónak tartott téziseket, vitázhatok nagyokat, de jó ha tudom, hogy sokaknak ez most luxus és én jelenleg ebben élek, most még. Jó, ha foglalkoztat az a gondolat is, hogy vigyázzak, mert lehet, hogy a határvonalak nem ott vannak, mint ahol képzelem, hanem Isten jobban kiszélesítette azokat!


16 megjegyzés:

  1. Érdekes, bár engem nem üldöznek, de amikor Kapolcson jártam (ld. a blogomban), és a hús-vér emberek között ültem, velük beszélgettem, velük foglalkoztam, többször is elragadott az az érzés ott legbelül, hogy milyen jó lenne rendszeresen ezt csinálni, félretéve a teológiai vitákat, lecsökkentve a sehova se vezető elméletek összeméricskélését. Szóval, azt hiszem tudom miről beszélsz. Ám nem szeretném kiönteni a fürdővízzel a gyereket sem: az első egyház (különösen Pál) sokat foglalkozott szisztematikus módon a hitével és amit rendszeres teológiának hívunk, azt ő üldöztetések közepette, apostoli misszió alatt mégis lefektette. A reformáció, ami az eddig teljes egyháztörténelem legnagyobb fordulatát hozta el, teológiai alapokon állt.

    Az esetek többségében igaz lehet, hogy a keresztények egységét csak az üldöztetés hozhatja el. Ennek egyszerűen az az oka, hogy krízishelyzetben nem marad energia semmi másra összpontosítani a túlélésen kívül. Ha emberek élete veszélyben forog, a háborgó tengeren hajlamosabbak összefogni egymással, mint szélcsend idején. Szerintem ez még csak nem is feltétlenül a keresztényekre igaz. Ahogy a nyomás csökken, mindenki visszatér a saját lövészárkába és csinálja azt, amit eddig csinált... Egyetértek veled, bár ne ilyen lenne a világ, a nagy kérdés, lehet-e másmilyen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "...az első egyház (különösen Pál) sokat foglalkozott szisztematikus módon a hitével és amit rendszeres teológiának hívunk, azt ő üldöztetések közepette, apostoli misszió alatt mégis lefektette. A reformáció, ami az eddig teljes egyháztörténelem legnagyobb fordulatát hozta el, teológiai alapokon állt. "

      teljesen egyetértek veled Sytka. Nem a bibliai és teológiai kutatás ellen vagyok, hanem amit csinálunk sokszor ezek fedezékében, avagy ürügyén az extrém széthúzás a gond.

      Törlés
  2. Azért a kereszténység sem volt mentes az ilyen borzalmaktól. Ráadásul, az ószövetségi időkben egész városokat mészároltak le honfoglalás címén Isten parancsára.

    /firecrest/

    VálaszTörlés
  3. Kedves firecrest!
    A kereszténynek mondott középkor nem tévesztendő össze a valódi kereszténységgel. Hívő keresztények soha nem rendeztek népirtást. Mindig ilyesmit hallok(középkor, indiánok. fasizmus stb), de ennek köze sincs a valósághoz. Ezek erős csúsztatások, amellyel, egyesek a békés keresztények nyakába akarják varrni a valójában elferdült embertelen ideológiákat és bűnöket.
    Jézus soha nem tett még hasonlókat sem és nem buzdította a követőit hódításra, hanem, ellenkezőleg, az ellenség feltétel nélküli szeretésére szólított fel.
    Ma 21. században főleg nem lehet ilyet mondani, az ókort több ezer évvel visszamenőleg ide keverni, nem állja meg a helyét, a mai események értékelésekkor.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig ugyanaz a kettő. Mindkét esetben isteni parancsra mészárolnak/mészároltak le embereket, legyen az a mózesi időkben vagy mostanság. Az Ószövetség történéseit nem tudod kikerülni.
      /firecrest/

      Törlés
    2. Pedig nem ugyanaz, a kor, a körülmények sem.
      A ma történései nincsenek kontinuitásban az ókorival, ezt hiába is próbálod egybemosni, csak azért,hogy a keresztényeket egy kalap alá vond a muszlim szélsőségesekkel.


      Törlés
    3. A mózesi időkben nem voltak keresztények. A szélsőséges muszlimok Istenre /Allahra/ esküdve követik el szörnyűséges tetteiket, ugyanúgy mint a zsidók az ókorban.

      /firecrest/

      Törlés
    4. Az ószövetségben a zsidók nem azt tettek amit akartak, hiába esküdtek Istenre.
      Isten őket ugyanúgy megítélte, mint a más népeket.
      Az ókori népek között voltak rendkívül elállatiasodott népek, akik gyerekeket égettek, Isten ezek felett ítélt több száz év türelem után. A zsidók nem apríthattak mindenkit aki nekik ellenszenves volt, sőt, pozitív törvényük volt a jövevényekkel kapcsolatosan.
      Ez azonban egy másik téma...

      Törlés
    5. És ezt meg tudod magyarázni egy világi embernek? Ő mindkét esetben a szélsőséget látja, azaz a vérfürdőt.

      /firecrest/

      Törlés
    6. Nem biztos...ha nagyon akar valaki, úgy is talál fogást....

      Törlés
  4. A mark 13.33 azt mondja karoli,figyeljetek,vigyazzatok,imadkozzatok,az uj forditasok kicsit maskepp hozzak vigyazzatok legyetek keszen, vagy vigyazzatok legyetek ebren ,ha sorrendbe helyezem legyek EBREN,ki van ebren aki mar felebredt,legyetek KESZEN nagy kerdes mire legyek keszen ,mindenre eletem sem draga nekem,FIGYELVEki tud figyelni aki mar lat,megnyillott a szeme ,aki hall akinek van fule, az en juhaim halljak .... vigyazva VIGYAZVA tartsd meg ami nallad van mondja az ige ...IMADKOZVA hogyan legyen meg a te akaratod,. mate 26.33 mondja peter EN SOHAnem hagylak el 35 vers ugyanigy beszelt a tobbi tanitvany is ,56 vers b mondatakkor a tanitvanyok mind elhagytak ot es elfutottak,mire vagyunk keszen szajjal hoskodni EN SOHA es elso alkalommal futasnak eredunk, vagy halalt megveto batorsaggal keszen vagyunk kitartunk ha kell a halalig ,Ne feledjuk nemcsak uldoztetes van ,a gazdag ifju a penz szerelme bortoneben volt nem uldoztetesben ............ez lett a veszte ne attol feljetek aki a testet megoli..... hanem attol aki a testel eggyutt a lelket is elveszti........ szabo gabor...

    VálaszTörlés
  5. A gyepálás minden közösséget összekovácsol, de boldog az a közösség, amelyiknek ehhez nem kell gyepálás.

    A keresztény egység már csak azon múlik, hogy a sok-sok kis egyházi vezetés hajlandó-e leszállni hiúsága kakasdombjáról, és alávetni magát a központi lelki vezetőnek, amely egyben mindenki szolgája.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy kölcsönösen le kéne szállnunk....
      Egyébként az egység szerintem nem fizikális szervezett forma, hanem elsősorban belső, lelki alázat, amely elismeri a másik létjogosultságát és értékeit. No, ez az amire sem a kicsik, sem a nagyok nem készek, legfeljebb nehéz körülmények között.

      Törlés
  6. A Férfiak Lapja lehozhatja a bejegyzésedet, egy az egyben átmásolva azt? www.ferfiaklapja.hu Toplak Zoltán főszerkesztő

    VálaszTörlés
  7. Kedves Zoltán!
    Jobban örültem volna, ha egy emailt dobtál volna, így első találkozásként. Nem akarom bonyolítani, a dolgot,
    nyitott vagyok rá, de
    várom az emailt.

    VálaszTörlés
  8. Zoli, itt a cikked Férfiak Lapjás linkje.
    http://www.ferfiaklapja.hu/wp-admin/post.php?post=2313&action=edit&message=6
    A főcímet átírtam, de a cikk maga tartalmazza az eredeti címet, és egyben link ide az eredetihez. Köszönöm az engedélyed, ha valami nem felelne meg neked, kérlek, jelezd!

    Toplak Zoli (bocs, hogy nem küldök emailt, de itt gyorsabb jelezni a megjelenést.)

    VálaszTörlés

Kérem a kedves kommentelőket, hogy ne írjatok névtelenül, ha az elején nincs nicknév(névtelenre gördítve), akkor a végére írjátok alá!